Pályázati azonosító: HAT-KP-2-2021/1-000007
A Határtalanul program lehetőséget biztosított számunkra, hogy a „Tanulmányi kirándulás középiskolásoknak” pályázat keretében 6 napot tölthettünk el Románia magyar lakta területén, Erdélyben.
Az utat megelőzően Határtalanul! előkészítő foglalkozáson vettünk részt. A foglalkozás célja Románia kultúrájának, kultúrtörténetének a megismertetése, kiemelve a történelem órákon megismert eseményeket, a lakosság etnikai összetételét, illetve Erdély földrajzi szerkezetét, valamint történelmi és irodalmi életben betöltött szerepét. Megismerték a tanulók a buszos etikai kódexet, a bejárni kívánt útvonalat és a programokat. Ezt követően Kőrösi Csoma Sándor életével, útjának állomásával kapcsolatban egy tesztet oldottak meg a diákok, ezzel is jobban megismerve a meglátogatni kívánt iskola névadóját.
Utunkat a Komárom-Esztergom Megyei Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium diákjaival közösen tettük meg. Első nagy állomásunk Déva volt, ahol sajnos a vár romját nem tudtuk megtekinteni, mert a vár rom tatarozás alatt, a felvonó pedig felújítás alatt volt. Következő állomásunk, mely mindenki számára meglepetés volt, Vajdahunyad vára volt. A várat a Hunyadiak dicsőségének a „várak királyának” is nevezik az egyik legnagyobb magyar regényírónk, Mikszáth Kálmán szavaival élve. A csernakeresztúri szálláshelyre érve, finom vacsorával vártak minket a tulajdonosok.
Másnap reggel, reggeli után, minden tanuló készített magának az útra szendvicset, majd elhagytuk szálláshelyünket. Nagyszebenbe mentünk, ahol a Gótikus Székesegyházat tekintettük meg, illetve sétálunk a fő tér impozáns épületei között. Este értünk Kovásznára, ahol az elkövetkező 3 éjszakát töltöttük. A szálláshely elfoglalását követően finom vacsorában volt részünk.
Harmadik napon reggelit követően, közös kulturális és sport programot szerveztük a kovásznai Körösi Csoma Sándor Líceum diákjaival. Az iskolában középiskolás diákok fogadtak, népviseletben bennünket. Meséltek iskolájukról, illetve körbe is vezettek bennünket, betekintést nyerhettünk a fafaragó tanműhelyükbe is. Ezt követően a gyerekek beszéltek az iskolájukról, az oktatási rendszerről, majd a magyarországi diákok is bemutatták az erdélyi gyerekeknek ugyanezt. A kulturális program lezárásaként az általunk vitt ajándékok, adományok kerültek átadásra. Utána együtt átsétáltunk a focipályára, ahol egy barátságos focimérkőzésre került sor, melyen a kovásznai fiatalok győzedelmeskedtek 6:1-re, így a vándorkupa most az ő polcukat díszíti. A program után elsétáltunk és megtekintettük Gazdáné Orosz Ella szőttes kiállítását, majd a fő téren a Pokolsár titkát ismerhették meg a gyerekek, és megtekinthettük a feltörő mofettát, megkóstolhatták a „büdös vizet”, mindezt a kovásznai gyerekek kíséretében. A csapat buszra szállt és a Tündér-völgybe ment, ahol a kovásznai diákok meséltek a völgy történetéről és megmutatták a gyereknek a csodálatos vízesést is. Ebédet követően, délután pedig közös kürtöskalács sütésére került sor, mely közelebb hozta a különböző iskola tanulóit.
A negyedik napon reggelit követően Kézdivásárhelyre mentünk, ahol a céh manufaktúra kiállítását szerettük volna megtekinteni, de az ünnepre való tekintettel sajnos nem volt nyitva. Ekkor ellátogattunk a gyűjtemények házába is, ahol egy idős bácsi volt az idegenvezetőnk, aki élvezetes és érdekes történeteket mesélt a kiállításról, a történelmi múltról. Ő volt az idegenvezetőnk ezen a délelőttön, mivel a fő térre közösen kisétálva, Gábor Áron szobra mellett is érdekes előadással hívta fel a városra és a történelmi múltra a figyelmet. Délután látogatást tettünk Csomakőrösön ahol megtekinthettünk a református lelkész kíséretében megtekintettük a reformátust templomot, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Múzeumban és a szülőháznál tettünk látogatást, majd Körösi Csoma Sándor szobránál a lelkész úr lenyűgöző előadását követően elhelyeztük emlékkoszorúnak, virágainkat. Este a szórakozásé volt a főszerep, mivel a szálláshely éttermében, a fiatalok, egy élőzenés programon vehettek részt. A programon nagyon jól érezték magukat, mindenki táncolt.
Az ötödik napon kovásznai szállásunk elhagyását követően első állomásunk Csíksomlyó volt. Itt a Mária-kegyhely Templomban élőben hallgathattuk meg a húsvéti szent misét. Következő állomásunk Madéfalván volt, ahol megemlékeztünk az 1764-ben történt több száz székely lemészárolására. Az emlékműnél elhelyeztünk koszorúnkat, emlékmécseseinket. Újra buszra szállva elmentünk a Gyilkos-tóhoz, melynek megismertük a monda és valóság szerinti történetét majd végig sétáltunk Békás szoros 3 km-es szakaszát, ahol megcsodáltuk a természet alkotásait. Késő délután érkeztünk a szálláshelyünkre Szovátára, ahol a vacsora elfogyasztását követően még lesétáltunk a Medve-tóhoz, melynek a tanulók a helyszínen ismerhették meg a történetét, nevének jelentőségét.
Hatodik napon a reggelit követően minden tanuló szendvicset készített magának, majd elbúcsúzva a szálláshelytől buszra szálltunk. Út közben Királyhágón megcsodáltuk a magasba emelkedő hegyeket és a közötte húzódó völgyeket, ezzel Erdélytől is búcsút véve.
A tanulók az út során feleleveníthették földrajzi, irodalmi és történelmi emlékeiket. A nagyobb helyszíneket, látnivalókat a diákok, mint idegenvezetők mutatták be társaiknak. A hazavezető út jókedvben, énekkel teli telt. Az út során barátságok és kapcsolatok szövődtek, melyet a diákok a későbbiek során is szeretnék tartani egymással. A tanulmányi kirándulás nagy élmény volt a tanulóknak, mert nem csak barátságok szövődtek, a tudásukat gyarapíthatták, de a valóságban is megtapasztalhatták azt, amiről eddig csak a tankönyvekből tanultak.
Az értékelő órára az Éltes iskolában került sor. Beszéltük Erdély magyarságáról, a tanulmányi kiránduláson szerzett személyes tapasztalatokat, ismereteket. Összegeztük a külhoni magyarsághoz kapcsolódó ismereteket. Megtekintettük a videófelvételeket, megnéztük a fényképeket és kiválasztottuk belőlük azokat, amelyeket a kiállításon is megmutattunk az iskola diákjainak. A kiállításra az Éltes Iskolában került sor. A két iskola tanulói, akik az úton részt vettek újra találkozhattak egymással, elmesélték az élményeiket, mi az, ami tetszett nekik. Arra példát nem tudtak mondani, hogy mi az, ami nem tetszett nekik, mi volt számukra megterhelő.
Örömöt és hálát éreztek azért, hogy ezen az úton részt vehettek, mely örök emlék számukra. Máskor is szívesen részt vennének egy ilyen tanulmányi kiránduláson.
